Szóval, akár egy westernben. Délidőben, vagy ilyesmi. Bár akkor már inkább Éjféltájt.
A
pisztolyhős (haha) az ágyon ül, széttárt karjaival jelezvén
ártatlanságát, miközben a vállgödrébe fúródva, akár egy jótékony
kullancs, Nőszemély Egy zokog. A fürdőszoba kellemes meleg fénye a szoba
fapadlójára lobban, az ajtóban bájos köntösbe öltözött Nőszemély Kettő
áll, csípőre, revolverközelbe helyezett kezekkel.
pisztolyhős (haha) az ágyon ül, széttárt karjaival jelezvén
ártatlanságát, miközben a vállgödrébe fúródva, akár egy jótékony
kullancs, Nőszemély Egy zokog. A fürdőszoba kellemes meleg fénye a szoba
fapadlójára lobban, az ajtóban bájos köntösbe öltözött Nőszemély Kettő
áll, csípőre, revolverközelbe helyezett kezekkel.
Baromira
várom a csapó végét, hogy az “Ennyi!” felkiáltással oldódjon a helyzet,
de attól félek, helyette inkább kapok egy olyan lecsapót, hogy a holnap
adja majd a másikat. Már persze, ha lesz még nekem egyáltalán holnap…
várom a csapó végét, hogy az “Ennyi!” felkiáltással oldódjon a helyzet,
de attól félek, helyette inkább kapok egy olyan lecsapót, hogy a holnap
adja majd a másikat. Már persze, ha lesz még nekem egyáltalán holnap…
– Szia – köszön vidáman Krisztina, aztán elkomorul. – Te sírsz?
– Bár lenne könnyem… – próbálkozom, de a motoros lány villámot küld a szemeim közé. Mibe, hogy csúf heg marad majd utána?
–
Te tényleg sírsz – lép közelebb, és olyan óvatossággal, amelyhez képest
én még a porcelánhoz is vasmarokkal nyúlnék, lefejti Csengét a
vállamról. Egyúttal leguggol elé, úgy suttogja neki. – Krisztina vagyok.
Ne sírj.
Te tényleg sírsz – lép közelebb, és olyan óvatossággal, amelyhez képest
én még a porcelánhoz is vasmarokkal nyúlnék, lefejti Csengét a
vállamról. Egyúttal leguggol elé, úgy suttogja neki. – Krisztina vagyok.
Ne sírj.
Most,
hogy felszabadult a vállam, egyszersmind teljes tehetetlenségem,
zsebkendő után kezdek kotorni az éjjeliszekrényen. Még jó, hogy az
előrelátóbb fajtához tartozom, találok is egy oridzsi csomaggal. Mire
visszafordulok a lányok felé, már összedugott fejjel sutyorognak.
Krisztina, oda se nézvén, elveszi kezemből a feléje nyújtott zsepit, és
simogatni kezdi Csenge haját. Valahogy tök feleslegesnek érzem magam.
hogy felszabadult a vállam, egyszersmind teljes tehetetlenségem,
zsebkendő után kezdek kotorni az éjjeliszekrényen. Még jó, hogy az
előrelátóbb fajtához tartozom, találok is egy oridzsi csomaggal. Mire
visszafordulok a lányok felé, már összedugott fejjel sutyorognak.
Krisztina, oda se nézvén, elveszi kezemből a feléje nyújtott zsepit, és
simogatni kezdi Csenge haját. Valahogy tök feleslegesnek érzem magam.
Felállok,
csak hogy csináljak végre valamit, és kisomfordálok a konyhába.
Teszek-veszek, úgy értem, rágom magam, hogyan zavarogjak bele a
szomorkás idillbe, amikor két perccel később Krisztina kijön hozzám.
csak hogy csináljak végre valamit, és kisomfordálok a konyhába.
Teszek-veszek, úgy értem, rágom magam, hogyan zavarogjak bele a
szomorkás idillbe, amikor két perccel később Krisztina kijön hozzám.
– Ezt a szemetet!
–
De én csak… – bújok a kezemben tartott kávéfőző mögé. Hogy mikor került
ide egyáltalán, az jó kérdés. Mármint a kotyogós a tenyerembe.
De én csak… – bújok a kezemben tartott kávéfőző mögé. Hogy mikor került
ide egyáltalán, az jó kérdés. Mármint a kotyogós a tenyerembe.
–
Lemondja a randit, aztán pár órával később elmegy a háza elé, hogy
vigyorogva szakítson vele! És még neki áll feljebb, hogy mit csavarog
nélküle, hogy kapott az alkalmon, amikor egyedül maradt! Láttál már
ekkora mocskot?
Lemondja a randit, aztán pár órával később elmegy a háza elé, hogy
vigyorogva szakítson vele! És még neki áll feljebb, hogy mit csavarog
nélküle, hogy kapott az alkalmon, amikor egyedül maradt! Láttál már
ekkora mocskot?
Jár az agyam, de ekkora erővel egy helyben malmozhatna is. Miről beszél ez a lány?
– Miről beszélsz?
– Miről, hát Csengéről! Meg erről a bájgúnár Ádiról!
Óriási
robajjal esik le a húszfilléres. Egyenesen tétova lábfejemre. Belül
ordítok is egy nagyot, és indulnék a szobámba Csengéhez, de Krisztina
elállja az utamat.
robajjal esik le a húszfilléres. Egyenesen tétova lábfejemre. Belül
ordítok is egy nagyot, és indulnék a szobámba Csengéhez, de Krisztina
elállja az utamat.
– Most hagyjad szépen. Tegyél fel egy kávét, és nyiss ki egy bort!
–
Egyelőre a számat, a szememet meg a légcsövemet is alig tudom kinyitni –
mondom egy szuszra. – Azt se tudom, hol van bor. Meg dugóhúzó. Főleg,
hogy hol vannak mondjuk borospoharak. Egyáltalán hogy néz ki egy
borospohár?
Egyelőre a számat, a szememet meg a légcsövemet is alig tudom kinyitni –
mondom egy szuszra. – Azt se tudom, hol van bor. Meg dugóhúzó. Főleg,
hogy hol vannak mondjuk borospoharak. Egyáltalán hogy néz ki egy
borospohár?
–
Férfiak – mosolyodik el Krisztina, és gyakorlott intuícióval talál rá
arra a három helyre, amely egy üveg rosét, egy króm dugóhúzót és kettő
talpas poharat rejt.
Férfiak – mosolyodik el Krisztina, és gyakorlott intuícióval talál rá
arra a három helyre, amely egy üveg rosét, egy króm dugóhúzót és kettő
talpas poharat rejt.
– Ki nem iszik? – kérdezem bambán, ám legnagyobb ámulatomra kezeim közben automatikusan nekiálltak a kávéfőző procedúrának.
–
A kávét magadnak főzöd. Most kérünk egy negyed órát – azzal fogja
magát, a bort, a dugóhúzót meg a poharakat, és magamra hagy a konyhában.
A kávét magadnak főzöd. Most kérünk egy negyed órát – azzal fogja
magát, a bort, a dugóhúzót meg a poharakat, és magamra hagy a konyhában.
Állok
tétován, a kávé alá gyújtott gázzal, a mellettem duruzsoló hűtővel, a
konyhapult felett sercegő fénycsővel, és úgy érzem magam, mintha
valamilyen kifacsart álomvilágba cseppentem volna. Csenge kiakadva esik
be hozzám, és a leginkább in flagranti-ra emlékeztető jelenet közepén
toppan be az a lány, aki reggel óta elcsavarta… mit elcsavarta? Magára
csavarta nemcsak a fejemet és a figyelmemet, hanem ezúttal gyorsan
mozduló érzelmeim totális hányadát is.
tétován, a kávé alá gyújtott gázzal, a mellettem duruzsoló hűtővel, a
konyhapult felett sercegő fénycsővel, és úgy érzem magam, mintha
valamilyen kifacsart álomvilágba cseppentem volna. Csenge kiakadva esik
be hozzám, és a leginkább in flagranti-ra emlékeztető jelenet közepén
toppan be az a lány, aki reggel óta elcsavarta… mit elcsavarta? Magára
csavarta nemcsak a fejemet és a figyelmemet, hanem ezúttal gyorsan
mozduló érzelmeim totális hányadát is.
Mikor
a kávéfőző prüszkölni kezd, és rám hányja a teljes mai, felfokozott nap
zavaros gőzét, elkészítek belőle magamnak egy csészével. Hogy legkésőbb
délután ötkor szoktam kávét inni? Oda se neki!
a kávéfőző prüszkölni kezd, és rám hányja a teljes mai, felfokozott nap
zavaros gőzét, elkészítek belőle magamnak egy csészével. Hogy legkésőbb
délután ötkor szoktam kávét inni? Oda se neki!
Csendben
szürcsölgetem a minimális cukorral édesített feketét, és azon filózom,
hogyan értheti meg egymást két vadidegen nőszemély ennyire jól, akik
éppen ugyanazon pasi miatt ismerkedtek meg, méghozzá egy olyan
szituációban, amelynek gyökeresen ellentétes attitűdöt kellett volna
szülnie?
szürcsölgetem a minimális cukorral édesített feketét, és azon filózom,
hogyan értheti meg egymást két vadidegen nőszemély ennyire jól, akik
éppen ugyanazon pasi miatt ismerkedtek meg, méghozzá egy olyan
szituációban, amelynek gyökeresen ellentétes attitűdöt kellett volna
szülnie?
Mikor
elfogy a kávé, és vele együtt jócskán a türelmem is, szinte hívószóra
jelenik meg Csenge az ajtóban. Méghozzá mosolyogva. Odajön hozzám, azt
mondja, szeret, puszit ad, pát int, és távozik. Én ülök tovább, és immár
azon morfondírozom, ha Krisztina az én fülembe is suttogni kezd majd,
vajon nevetni fogok-e, vagy sírni…?
elfogy a kávé, és vele együtt jócskán a türelmem is, szinte hívószóra
jelenik meg Csenge az ajtóban. Méghozzá mosolyogva. Odajön hozzám, azt
mondja, szeret, puszit ad, pát int, és távozik. Én ülök tovább, és immár
azon morfondírozom, ha Krisztina az én fülembe is suttogni kezd majd,
vajon nevetni fogok-e, vagy sírni…?
(folytatás a következő bejegyzésben)
Ügyes! 🙂
Most sikerült kijönnie Krisztiánnak a csávából. De csak nem gondolja úgy senki, hogy ketteseben maradván az áhított Krisztinával, minden simán fog menni… Vagy hogy egyáltalán menni fog bármi is… ;-)))
Krisztián nem az a típusú pasas, akinek bármi simán menne… Unalmas is lenne úgy! 😉