Kedd 19:53
2010 szeptember 16. | Szerző: Szilvási Krisztián |
(előzmény a korábbi bejegyzésben)
Aztán
mégsem kezdődik semmi. Azazhogy mégis, valami egészen meglepő. Meglep
engem, meglepi Dénest, meglepi Szilárdot, meglepi az ellent, és úgy
cakumpakk mindenkit a teremben. Már persze azok közül, akik vizuálisan
az afférunkon élvezkednek.
mégsem kezdődik semmi. Azazhogy mégis, valami egészen meglepő. Meglep
engem, meglepi Dénest, meglepi Szilárdot, meglepi az ellent, és úgy
cakumpakk mindenkit a teremben. Már persze azok közül, akik vizuálisan
az afférunkon élvezkednek.
Kezdődő
cowboy-párbajunk felállását ugyanis váratlan látogatók zavarják meg. 3
szőkeség nyomakodik be a képbe, háttal nekünk, szemben Ádival és
testőrségével. Na jó, az egyikük aranybarna hajú, de nem ez a lényeg.
cowboy-párbajunk felállását ugyanis váratlan látogatók zavarják meg. 3
szőkeség nyomakodik be a képbe, háttal nekünk, szemben Ádival és
testőrségével. Na jó, az egyikük aranybarna hajú, de nem ez a lényeg.
–
Leállni, fiúkák – mondja a bal szélső barbie. Azt nem látom, mit csinál
az arcával, de a vele szemben feszítő idegen vonásai ellágyulnak. Mint
amikor a vajat a nyílt láng fölé rakják. A vaj azonban gyorsan
szétfolyik, a fickót viszont nem olyan fából… izé zsiradékból
öntötték.
Leállni, fiúkák – mondja a bal szélső barbie. Azt nem látom, mit csinál
az arcával, de a vele szemben feszítő idegen vonásai ellágyulnak. Mint
amikor a vajat a nyílt láng fölé rakják. A vaj azonban gyorsan
szétfolyik, a fickót viszont nem olyan fából… izé zsiradékból
öntötték.
– Mi van? – selypít fel Ádi, mint egy nazális gőzsíp. – Ki a bánatok vagytok ti?
– A bánat rád fog majd szállni, ha nem csináltok rögtön hátraarcot, és nem vonultok ki marha gyorsan marhasorban a teremből!
Ez
a jobb oldali szőkeség volt. őBLONDsága még a lábait is enyhe terpeszbe
vágja, csípőre igazított kezei szemmel láthatóan bármire el vannak
szánva.
a jobb oldali szőkeség volt. őBLONDsága még a lábait is enyhe terpeszbe
vágja, csípőre igazított kezei szemmel láthatóan bármire el vannak
szánva.
– Mi folyik itt? – súgja oda nekem Szilárd. – Valami Tarantino-filmet forgatnak, vagy túl sok tequilát ittam, és hallucinálok?
–
Bár az utóbbi lenne – morgom neki halkan. Olybá tűnik, megilletődtünk a
3 gráCICA fellépésétől, mert Dénes is csak bámul maga elé. Hogy
pontosabb legyek, az előtte álló lány fenekére.
Bár az utóbbi lenne – morgom neki halkan. Olybá tűnik, megilletődtünk a
3 gráCICA fellépésétől, mert Dénes is csak bámul maga elé. Hogy
pontosabb legyek, az előtte álló lány fenekére.
Ádi
és kompániája azonban messze áll a lekenyerezéstől. Persze egy
sztriptíz lehet, hogy megoldaná a kedvüket, de hogy kereket nem
oldanának tőle, az hótbiztos. Inkább éppen ellenkezőleg.
és kompániája azonban messze áll a lekenyerezéstől. Persze egy
sztriptíz lehet, hogy megoldaná a kedvüket, de hogy kereket nem
oldanának tőle, az hótbiztos. Inkább éppen ellenkezőleg.
Még
jó, hogy a csajok nem kezdenek vetkőzni, helyette úgy tűnik,
keménykedni készülnek. Egyik-másikuk feltűri karjain a nem létező
blúzt-pulóvert (semmi kis top-okban feszítenek), és készítik az
ökleiket. Esküszöm, ha nem lennék egészen biztos abban, hogy a Dénes
meglepetéspiája okozta nyomás a tarkómban igazibb, mint a koboldok
aranya, azt hihetném, az új Charlie angyalai közé keveredtem.
jó, hogy a csajok nem kezdenek vetkőzni, helyette úgy tűnik,
keménykedni készülnek. Egyik-másikuk feltűri karjain a nem létező
blúzt-pulóvert (semmi kis top-okban feszítenek), és készítik az
ökleiket. Esküszöm, ha nem lennék egészen biztos abban, hogy a Dénes
meglepetéspiája okozta nyomás a tarkómban igazibb, mint a koboldok
aranya, azt hihetném, az új Charlie angyalai közé keveredtem.
–
Gyertek, velünk verekedjetek – szólal meg a középső leányzó, és én
döbbenten konstatálom, hogy Pallagi Krisztina az. Az aranybarna hajú
motoros csábító. Napom kínjának királynője. – Üss meg engem, és
megtudod, mennyire szánalmas verekedni valamiért, amit korlátaid miatt
az ősember-módszeren kívül máshogy nem látsz elintézhetőnek!
Gyertek, velünk verekedjetek – szólal meg a középső leányzó, és én
döbbenten konstatálom, hogy Pallagi Krisztina az. Az aranybarna hajú
motoros csábító. Napom kínjának királynője. – Üss meg engem, és
megtudod, mennyire szánalmas verekedni valamiért, amit korlátaid miatt
az ősember-módszeren kívül máshogy nem látsz elintézhetőnek!
Szilárd
vigyorogva néz rám. Baromira látom a szemein, hogy gondolatban ő már
egy kiadós iszapbirkózásért rimánkodik, persze pasik nélkül. Én meg
azért esedezem, hogy az az állat Ádi nehogy tényleg bepancsoljon egyet
valamelyiküknek, mert akkor ököl helyett whiskysüveget és baseball-ütőt
is felhasználok a majdani bunyóban.
vigyorogva néz rám. Baromira látom a szemein, hogy gondolatban ő már
egy kiadós iszapbirkózásért rimánkodik, persze pasik nélkül. Én meg
azért esedezem, hogy az az állat Ádi nehogy tényleg bepancsoljon egyet
valamelyiküknek, mert akkor ököl helyett whiskysüveget és baseball-ütőt
is felhasználok a majdani bunyóban.
Krisztina mondatától eláll az agresszorok keze-lába-szava. Ledermednek, mint a jégbe csurrantott meleg pisi.
–
Na ne cirkuszozzatok itt nekünk – kel ki magából az édi Ádi, csakhogy
színtisztán hallani, mennyire nem tud mit kezdeni a helyzettel. – El az
útból!
Na ne cirkuszozzatok itt nekünk – kel ki magából az édi Ádi, csakhogy
színtisztán hallani, mennyire nem tud mit kezdeni a helyzettel. – El az
útból!
Ettől
a felszólítástól valószínűleg még a söröm körül köröző zümmögő legyek
sem rebbennének tova, annyira erőtlenül hat. Szilárd a balomon vigyorog,
Dénes a jobbomon, én pedig csak úgy magam elé, Krisztina hátának.
a felszólítástól valószínűleg még a söröm körül köröző zümmögő legyek
sem rebbennének tova, annyira erőtlenül hat. Szilárd a balomon vigyorog,
Dénes a jobbomon, én pedig csak úgy magam elé, Krisztina hátának.
–
Akkor jössz, vagy mi lesz? – kérdezi harciasan a balos szőke, és köröz
egy látványosat a bal karjával. Mögötte Szilárd reflexszerűen rántja el
jobbra a fejét, mielőtt a műkörmökkel boxerré transzformált ököl rajta
csattanna.
Akkor jössz, vagy mi lesz? – kérdezi harciasan a balos szőke, és köröz
egy látványosat a bal karjával. Mögötte Szilárd reflexszerűen rántja el
jobbra a fejét, mielőtt a műkörmökkel boxerré transzformált ököl rajta
csattanna.
Ádi
azonban nem jön. Meg a két szomszédja se, az iderángatott megtorló
osztag. Helyette gyors és zavaros szemkontaktust cserélnek, aztán hátat
fordítanak, és elszelelnek. Ki a teremből. Vert seregként. A rajtunk
végigfutó, megkönnyebbüléssel vegyes döbbenet serlegért kiált.
azonban nem jön. Meg a két szomszédja se, az iderángatott megtorló
osztag. Helyette gyors és zavaros szemkontaktust cserélnek, aztán hátat
fordítanak, és elszelelnek. Ki a teremből. Vert seregként. A rajtunk
végigfutó, megkönnyebbüléssel vegyes döbbenet serlegért kiált.
A csajok összenevetnek, pacsiznak, mint gólok, meccsek, győzelmek után szokás a versenysportban, és felénk fordulnak.
–
Köszi, nagyok vagytok – mondom, kerülni próbálván Krisztina tekintetét.
De valahogy mindig újra beleakadok abba a fojtogató zöld szempárba.
Köszi, nagyok vagytok – mondom, kerülni próbálván Krisztina tekintetét.
De valahogy mindig újra beleakadok abba a fojtogató zöld szempárba.
–
Basszus, én jó leszek – tartja maga elé a kezeit Szilárd barátom, és
kacsint az előtte álló szőkeség felé. Dénes nem cicomázza túl a
dolgokat, tölt valami színeset az ő védőangyalának. – Na nem mintha nem
vertük volna laposra őket – folytatja Szilárd -, de minek összemocskolni
az új szerkómat, ha nem muszáj…
Basszus, én jó leszek – tartja maga elé a kezeit Szilárd barátom, és
kacsint az előtte álló szőkeség felé. Dénes nem cicomázza túl a
dolgokat, tölt valami színeset az ő védőangyalának. – Na nem mintha nem
vertük volna laposra őket – folytatja Szilárd -, de minek összemocskolni
az új szerkómat, ha nem muszáj…
Azzal
végigsimít az egymásba olvadó női arcokat ábrázoló pólóján. A csajszi a
szemével követi Szilárd mozdulatait. Felvont szemöldökkel. Nem
folytatom.
végigsimít az egymásba olvadó női arcokat ábrázoló pólóján. A csajszi a
szemével követi Szilárd mozdulatait. Felvont szemöldökkel. Nem
folytatom.
Krisztina hozzám lép.
– Mi a baj?
Kérdése egyenes, csak az én nézésem ferde.
– Ebbe most nem kívánok belemenni – mondom. Gonosz vagyok, meg tapló. Jólesik.
–
Én meg nem kívánom ezt annyiban hagyni – feleli rögtön Krisztina.
Nyíltan, durva erőszakkal néz a szemembe. Olyan pillantással, amelyből
nagyon-nagyon nehéz kivonnia magát a másiknak. Én sem tudom. De lehet,
hogy annyira már nem is akarom.
Én meg nem kívánom ezt annyiban hagyni – feleli rögtön Krisztina.
Nyíltan, durva erőszakkal néz a szemembe. Olyan pillantással, amelyből
nagyon-nagyon nehéz kivonnia magát a másiknak. Én sem tudom. De lehet,
hogy annyira már nem is akarom.
– Figyelj, ezt max négyszemközt kellene…
Foszlik az ellenállásom, gyors tempóban.
– És van ennek valamilyen áthághatatlan akadálya?
Krisztina tényleg játszik a szemével. Felvonja a szemöldökét, mélyíti a pillantását. Játszik. Velem is.
Mielőtt megszólalhatnék, befut Csenge. Szó szerint, a folyosó irányából.
– Mi történt? – lihegi halálra váltan. – Kint mondta egy srác, milyen balhé volt…
– Majdnem balhé – pontosítok, és lopva Krisztinára nézek. Ő lopva elmosolyodik.
– A mosdóban voltam – hadarja Csenge. Kékes szeme ide-oda jár, mintha még mindig tartana Áditól.
– Vége van – mondja Krisztina haláli nyugalommal, ha már a halálnál tartunk. – De most beszélnem kell Krisztiánnal.
Ellenkezni próbálok.
– Beszélnem kell Krisztiánnal. Most!
Képtelen vagyok. Ellenkezni.
(folytatás a következő bejegyzésben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: